Budakesziek

Navigation
Müller János
Navigation

 

Müller János

A hazaszeretet lángjai
2009

Megfejthetetlenek annak a budakeszi központú hazaszeretetnek a mozgató rugói, ami a Gondelsheimben élö Müller Jánosban közel a nyolcvanhoz is még mindig csillapíthatatlanul munkálkodnak. Hogy maradhatott benne örökre égve a hazaszeretet lángja, amikor minden ez ellen dolgozott? Ugyan megtanult magyarul, amit a mai napig megtartott, de az anyanyelve német. Még fiatal fiúként, egyéves távollét után nem akarták beengedni Magyarországra, aztán amikor végre sikerült, minden tulajdonukat elkobozták és kitelepítették öket onnan. Új hazájában tisztes egzisztenciát teremtett, ma büszke négyszeres nagyapa. De nagyon eloreszaladtam, lássuk sorjában mi is történt.
Müller család, Budakeszi 1934

Nagyapja Zsámbékról jött át Budakeszire, apja már Budakeszin született, ahogy ö maga is. A falu alsó felében, a Széchenyi utca 202-ben laktak, a Gmajäger vendéglös, Frankhäuser Józsefék mellett. Müllerék nem voltak tehetösek, de az éhség fogalma ismeretlen volt számára. Szívesen gondol vissza a szép vasárnap reggeli istentiszteletekre és a diákéveire. Jó tanuló volt. Kedvenc tanárnöje Klanicai Margit néni.

1944 októberében 14 éves, amikor rábeszélik szüleit, hogy 60-80 társával és Dr. Follath Ferenc tanár úrral Németországba menjen továbbtanulni. A diákcsoport útja Prágán és Reichenbergen keresztül Grombachba vezet. A diákokat elkíséri néhány budakeszi asszony is. Az asszonyok tölük telhetöen mindent megtesznek a gyerekek ellátására, de a háború utolsó szakaszában már nehéz élelmiszert szerezni, így az éhség állandó társa marad a diákoknak. A novemberi hidegben fütetlen szálláson kénytelenek meghúzni magukat. Tisztálkodásra csak az udvaron, a hóban nyílik alkalom. A helybéliek biztatják öket, hogy a német fiúknak olyan keményeknek kell lenniük, mint a Krupp-acél.

A „vendéglátók” odáig mennek, hogy a gyerekeket éjszakai kiképzésre is viszik arra az esetre, ha katonai helyzet súlyosbodna és be kellene öket is vetni az ellenség ellen. Heten elhatározzák, titokban elhagyják a tábort és hazaindulnak. De nem jutnak messzire. Breslauban (Wroclaw) a rendörök még aznap elfogják és visszaviszik öket a táborba. Kikérdezik öket, miért tették. A válasz: az éhezés és a csillapíthatatlan honvágy miatt.
Müller János, Gondelsheim

A front közeledik, már hallani az ágyúdübörgést. Vagonokba rakják a diákokat és az osztrák Lofer melletti kis Weißbachba viszik öket. Az ellátásuk talán még rosszabb, mint volt, teljesen magukra és budakeszi kíséröikre vannak hagyatva. Itt éri öket a Húsvét. Szokásuk szerint megünneplik a Feltámadást. Müller Jánost úgy elfogja a honvágy, hogy elsírja magát. Ott és akkor megérzi, hogy szeretett apját már nem fogja többé viszontlátni. A rádióból hallják a gyerekek, hogy a háborúnak vége. Müller János két társával újból elhatározza, hogy hazaszökik.

Valahol egy állomáson szerencséjükre egy tehervonat érkezik, tele hazafelé tartó magyar katonákkal. Így sikerül minden nehézség nélkül átlépniük a linzi francia és szovjet megszállási övezet határát, majd 1945. október 9-én Hegyeshalomig jutnak. Boldogságuk hamar lelohad, mert itt éri öket a legkellemetlenebb meglepetés: „Svábok kiszállni, vissza Németországba!”- kiabálnak az új magyar hadsereg tagjai. Mintegy 80 fogságból szabadult és Ausztrián sikeresen túljutott személyt leszállítanak a vonatról és egy csarnokba zárják. Müller Jánost és két társát felteszik a visszafelé induló vonatra, de sikerül megszökniük és a földeken elrejtözniük. A Jóisten küldött angyalokat a segítségükre két budaörsi férfi személyében, akiket Hegyeshalomra internáltak. Ök vettek jegyet a három budakeszi fiúnak, hogy hazajuthassanak.

Így érkeznek meg Budaörsre. Onnan már szinte szállnak haza Budakeszire. Boldogan látják már messziröl a József szanatórium fényeit. Beérve Budakeszire részeg szovjet katonákkal találkoznak, de azok nem törödnek velük. A fiúk elválnak egymástól és csaknem pontosan egy éves hányattatás után Müller Jánost zokogó édesanyja végre magához szoríthatja.

Távollétében édesapja meghalt. Budaörs határában a szovjetek lötték le. Hat hétig feküdt ott temetetlenül, mire rátaláltak. Évekkel késöbb Müller János Gondelsheimben a II. világháborúban elesett hösök emlékmuvére bevésette édesapja nevét.
Bort, búzát, békességet!

Nem sokáig élvezhette Müller János Budakeszin az otthon melegét. Fél év múlva kitelepítették sokadmagával abba a Németországba, ahonnan semmivel sem törödve nemrég hazaszökött.

Németországban igen nehéz volt a kitelepítettek számára az indulás. A helyi vállalkozók az építkezésekhez a férfiak izomzatát vizsgálgatták, mint egy rabszolgapiacon, hogy alkalmasak-e a nehéz fizikai munkára. Müller János elöször egy gazdánál talált munkát, majd 16 évesen az erdögazdaságban fakitermelésre fogták. Késöbb belenyugodva a megváltoztathatatlanba, barátokra lelt, családot alapított. Felesége Irmgard, aki a Bretten melletti Gölshausenben 1929-ben született, hü társa a mai napig. Ha az egyre népesebb családjuk, egzisztenciájuk nem tartaná öket Gondelsheiben, Irmgard is szívesen költözött volna Budakeszire, annyira átvette férje olthatatlan szeretetét a kis magyar falu iránt.
János saját készítésü eszközei

Szívet melengetö Müller Jánosnak minden németországi kötödése mellett ez a rendkívüli Budakeszi szeretete. A gondelsheimi háza, az udvara egy budakeszi és magyar emlékhely. A saját maga által készített tárgyakat elöszeretettel festi piros-fehér-zöld színnel, vagy díszíti magyar koronás címerrel. Háza bejáratán Bort-Búzát-Békét felirat búcsúztatja a szívesen látott vendégeket.

Megbecsült polgár, de Gondelsheim vezetöségével nemrégiben némi problémája akadt, mert az emléktáblát a kitelepítettekröl nem a községháza, hanem a Krone fogadó falára tették, ahol a kitelepített budakesziek elöször kaptak szállást, pedig Gondelsheim háború utáni fejlödésében jelentös szerepet vállaltak a volt budakesziek is.

Azt azonban büszkén mondta a Müller házaspár, hogy Pék Lajos nagyméretü panorámafelvétele Budakesziröl 2002 óta a községháza házasságkötö termében látható. Nagy a valószínüsége, hogy az újonnan házasulókról készült felvételek legtöbbjén éppen Budakeszi látható a háttérben. Ez Müller Jánosnak köszönhetö, aki a költségeket saját maga fedezte.

Müller János garázsuk falára felfestette szölöhelyének látképét és a hordók is Budakeszi jegyeit viselik

 

  vissza ennek a lapnak az elejére

          vissza a fölapra


      

      Az alábbi e-mail címen vagyunk elérhetök:

   

 

 

© 2014 Georg Albrecht    

Swish Templates