Némtország 2017

Navigation
Németország 2017
Navigation

Németországi helyzet 2017-ben


                A hambachi várkastély                   Fotó: Albrecht Klári

Azon goldolkozom, hogy miként fogalmazhatnám meg milyen is a jelenlegi (2017. november) német helyezet. Jó lenne tisztán látni, de azt hiszem mi halandók csak abból itélhetünk, ami információ hozzánk elér. Független, hogy ezeket a médiákból, vagy magánbeszélgetésekböl szürjük le. Hogy az takarja-e a valóságot? Ki tudja? Ha az ember a manipulált hírekböl vonja le a következtetéseit és azt hiszi, hogy ennek alapján a logikájára támaszkodva jól itéli meg a helyzetet, az szerintem óriásit téved.
neustadti Föutca (részlet)
Fotó: Albrecht Klári

Szeretnék olyan lenni, mint Machiavelli, aki korának politikai összefüggéseit kristály tisztán látta. Ez nekem nem adatott meg. De ha belegondolok ö sem tudott olyan receptet adni, amit egy-az-egyben alkalmazni lehetne egy államnak. Vagy nem is próbálták meg. Mindenesetre a téziseit a mai napig emlegetik, sokszor sajnos pejorativ értelemben, nem fogva fel azt, hogy ö nem okozója volt a problémáknak, hanem elemzöje. Nem veszik észre az ilyen véleménnyel vagdalkozók, hogy nem a diagnosztizáló orvost kell hibáztatni betegségekért, hanem a kórokozókat.

November második felének egyik napján remek idöt fogtunk ki. Már napok, tán hetek óta szürke volt az ég, esett, esett és csak esett. Fújt a szél, nemszeretem idö volt. Igy jó kedvvel, vidáman elmentünk a közeli (kb. 35 km) Neustadtba (Pfalz), ahol gyönyörködtünk a szebbnél-szebb favázas és köbe álmodott épületekben. Nem tudom (utána nézhetnék, de nincs szívem), hogy mit tettek tönkre itt az angolszász bombázók, de az utókor szeretettel rendbe hozta a várost, ha voltak is káraik. Voltunk már itt, de nem sokszor, igy újra rácsodálkoztunk erre a pfalzi gyöngyszemre. Csak néhány szó erröl a már több, mint 700 éve városnak kikiáltott településröl. Üzlet-üzlet hátán, vendéglöböl talán még több. Egy kis közben, ahol az utcácska szemben lakó háziasszonyai szinte az ablakon keresztül is átadhatják egymásnak az ebédhez éppen hiányzó hozzávalót, nos ebben a szük sikátornak az elején az egyik oldalon bemegy valaki egy vendéglátó helyre és ha az nem tetszik, akkor átmegy a szemben lévöhöz. Ha az sem, akkor srégen a másik oldalon találhatóba. És ezt szinte megszakítás nélkül tehetné cikk-cakkban az utca végéig, feltéve, ha annyira birná azt a sok-sok kisfröccsöt, amit mindenhol elfogyasztott.
Alapítványi templom Neustadtban
Fotó: Albrecht Klári

Milyen látnivalókat lehetne még kiemelni? Nagyon kevés törököt és muzulmánt láttunk az utcán. Annál inkább kiegyensúlyozott helybélit. Azt az életigenlést sugározták, amire az ember nem tud mást mondani, mint hogy legszívesebben itt szeretne élni. Sajnos én a bajlóslatú felhöket is látom, hogy milyen óriásit fognak majd zuhanni, ha más vallású, mentalitású. kultúrájú emberek teszik majd ki itt is a többséget, amire a jelenlegi uniós tervek alapján több, mint számítani lehet.

Olyan nagyon nincsenek messze attól, mert az egyik német vezetö bank ablakán, hogy mindenki jól láthassa, nem angol, vagy francia, netán magyar útmutató olvasható, hanem török.

Megint eltértem attól, hogy mi volt érdekes ebben a tündéri kis városban. Néhány még eredeti állapotában lévö polgárháznak az udvarába is bemerészkedünk. Évszázados lépcsök, árkádok, tetö-összevisszaságok, díszítések, giebeles házoromzatok. Csodás, romantikus látvány, de ott lakni? Sok helyre prizmával lehetne csak behozni a napsugarat.

Meghökkentö a valamikor (14. és 15. században) épült alapítványi templom, amit a katolikusok építettek, tele freskóval, amit a protestánsok igyekeztek eltakarni, de manapság a békülésük jeléül feltárják, saját istentiszteletüket katolikus rituálé szerint is tartanak. Éppen, amikor ott jártunk megkondult az idöt elöjelzö harang és válaszolt rá a gyönyörü mély hangjával a világ legnagyobb, legsúlyosabb acélöntvényü harangja, amit nemes egyszerüséggel "Császár-harang"-nak neveztek el.

A felemás templomtoronyba fel is lehet mászni, de erre nem válalkoztunk. Feltételezem, hogy az erkélyekröl lesték az ellenséget és a tüzet, hogy kellö idöben riaszthassák a lakókat.

A neustadti beszámolómmal csak látszólag tértem le a politizáló irányról, hiszen a városkát a német demokrácia bölcsöjének tartják. Neustadtban lakott az a bizonyos Johann Philipp Abresch, akinek családja állítólag elsö izben varrta meg a ma is becsben tartott fekete-vörös-arany színü lobogót "Németország újjászületése" felirattal. Mindenesetre ö volt a fesztivál szervezöinek egyike, valamint zászlóvivöje az elhíresült, közelben lévö 1832-es úgynevezett Hambach-i
német trikolor a bástyán
Fotó: Albrecht Klári
pikniken résztvevö 20.000-30.000 látogatói közül. A háromszínü zászlót választotta nemzeti szineinek az 1848-as frankfurti, a Pál templomban tartott nemzetgyülés is. A zászló azóta kisebb kihagyásokkal (fekete-fehér-vörös volt például 1871-ben, illetve 1933-tól szintén eltérö), a mai napig ott lebeg a kastély legmagasabb pontján. El lehet képzelni, hogy a várpalota udvarán és a hegy lejtöin is mennyire hemzseghettek a Németországból, Franciaországból, Lengyelországból és máshonnan idesereglett emberek. Annakidején ez a szám óriási tömegnek számított, hiszen Frankfurt is csupán 45.000 lakost számlált.

Hogy mi is volt ez a hambachi piknik és milyen hatással volt az 1848-ban Európában futótüzként elterjedt forradalmakra, szabadságharcokra, azt meg lehet nézni az interneten. Inkább arról szólnék, hogy milyen gondolatokat ébresztett bennem. Bár még azt megjegyezném, hogy a már évtizedek óta, - az európai békét, együttmüködést, a status quo-t szorgalmazó Metternich berzenkedett is miatta - fortyogó elégedetlenséget szerintem nem csak a társadalmi feszültségek okozhatták, hanem egy óriási vulkánkitörés a Föld túloldalán, ami sürü felhövel borította be a bolygónkat, talán egy, ha nem több évre meggátolva a mezögazdasági termelést globális éhinséget okozva. Szerintem a biciklit is ennek köszönhetjük, hiszen már a lovakat sem tudták etetni, söt öket falták fel egyéb élelem híján. Hogy segítsen a közlekedésen a karlsruhei születésü Karl Drais feltálálta a lábhajtású kétkereküt, amivel könnyedén megtehetett olyan távolságot, ami gyalog nehezebb lett volna. (Csak mellékesen jegyzem meg, hogy szerintem a feltalálások legtöbbje kényelemszeretetünkböl táplálkozik.)

A hambachi várkastély egyik falán a következö felirat olvasható: "Európa itt kezdödik."

Ez nagyképü kijelentés. Hiszen az európai demokráciát nem ök és nem ott és nem akkor találták fel. Görögországban például már jóval elöbb alkalmazták. Túl ezen itt demokráciáról nehéz beszélni. Maximum puha demokráciáról, mint valamikor a magyar "puha diktatúráról".

A poroszok nagyon hamar leverték a forradalmat és a szabadságharc csak a badeni tartományban tartott majdnem olyan hosszan, mint a magyar. Majd hosszú ideig semmi. A háború utánit sem lehet igazán annak nevezni, mert az amerikai csapatok még mindig itt állomásoznak. Igaz, kevesebben és azt a látszatot keltve, hogy ök csak elöretolt támaszpontot tartanak fenn. De ki látja igazán, hogy mi lenne a szerepük, ha nem számukra megfelelöen viselkedne Németország? Nem csoda, hogy lehallgatták(-ják) többek között a kancellár telefonját, amire igazán nem is reagáltak a németek, csak valami ejnye-bejnyét rebegtek, hogy barátok között igazán nem illik az ilyesmi.
török nyelvü tájékoztató
Fotó: Albrecht Klári

Azt is demokráciának hiszik itt, hogy négyévente megkérdezik a véleményüket szavazás formájában. De eddig nem volt szinte semmi változás, hiszen alig politizált valaki. A munkahelyemen, baráti-, ismerösi körben évtizedekig azt sem tudtam, hogy ki milyen világnézetü. Egyszerüen nem volt téma. Ha mégis valaki felhozta, a többiek leszólták, nem azért, mintha zavarta volna öket, hanem mert érdektelennek tartották és igy csirájában elfojtották ezeket a társalgási kezdeményezéseket. A pártok a választások elött irdatlan sok pénzt költenek a plakátokra, hogy meggyözzék a választókat az igazukról. De miért csak akkor? - kérdezem én. Ha megkapják a bizalmat, akkor elfeledkeznek az igéreteikröl és azt csinálnak szinte, amit akarnak. A demokráciához leginkább a svájciak vannak közel, ahol népszavazással csaknem a legkisebb kérdésekben is kikérik a polgárok véleményét.

Itt négyévente szinte autómatikusan mentek szavazni. Nem kötelezö, de a legtöbben kötelességüknek tartották. És rossz szemmel néztek azokra, akikröl kiderült, hogy nem választanak. Szerintem idén valamelyest eltértek az eddigi gyakorlattól, de még nem fordult túl nagyot, sokan csak rutinból voksoltak a megszokott pártokra. A jövöbe is látó ingadozók és az általában nem szavazók közül mentek el sokan a liberálisokat és az AfD-ét támogatni, akik ma leginkább odafigyelnek a polgárok véleményére. De mindezt úgy teszik, hogy a szomszédok, barátok, ismerösök meg ne tudják. Senki sem szeretné magát exponálni, kitenni magát csípös megjegyzéseknek. Ez igy volt itt is, ebben a faluban. Azt hittem, hogy itt az AfD nem fog az élvonalban szerepelni. Ezzel szemben meglepetéssel láttam a választás utáni statisztikát, hogy a CDU mögött a második helyen végzett. Jó ez a titkos választás, a szavazófülkékben felszabadulnak a gátlások.

Magyarországot elmarasztalták azért, amikor még úgy volt, hogy nincs ellenzék, hogy a kormányzó pártok kétharmados többséggel birnak. De az nem zavarta öket, hogy itt a nagykoalició már kit tudja mióta szinte kizárja a kis pártokat az ország irányításából. A támogatottság földcsuszamlásszerü csökkenése érzékenyen érintette a néppártokat, most fejvesztve próbálják a hatalmat megtartani. Nem tudom, hogy igy volt-e, de szerintem az SPD számíthatott arra, hogy nem lehet négypárti (a CSU a negyedik) koaliciós egyezményt kötni, annyira eltéröek a választóknak adott igéretek. Most ahelyett, hogy valami új, pezsdítö jönne, a régi poshadt víz dominál és újra a nagykoaliciót fogják eröltetni. Persze az SPD most nyeregben van, hiszen a kegyeiért fog esdekelni a CDU/CSU unió. Ebben a helyzetben akár zsarolni is tudja öket, mint Törökország a migráns-paktum miatt Németországot.

Európának és persze Magyarországnak jobb lenne egy erös, stabil Németország. Eddig az volt, pedig az utolsó évtizedben csak gazdaságilag maradt vezetö helyen, a politika

kétnyelvü kiadás
amazon.de

Recenzió

valamint a kruc.info-ban
megjelent cíkkem    
terén nagyon ingadozott és csak a német-francia érdekeket tartották szem elött. Ha mondjuk Angela Merkel két kormányzati ciklus után távozott volna, akkor esetleg bekerülhetett volna a nagyok panteonjába. De azt követöen csak halogatta a döntéseket, mint egy angolna kisiklott minden szorításból és annyit hatott rá a legerösebb kritika, mint egy vastagbörü rinocéroszra.

Hogy mit hoz a jövö, azt nehéz lenne megjósolni. Elképzelhetö, hogy különbözö ideológiák, akár nemkivánatosak is teret nyerhetnek, ezt ismerjük a történelemböl. Az AfD nem a legmegfelöbb, de nincs más, aki a nép érdekeit valamennyire képviselné. Ezért egy úraválasztásnál akár megelözheti az összes pártot országszerte, nem csak a szász tartományban. Talán látják ezt a néppártok vezetöi és ezért félnek az elörehozott választásoktól, mint a tüztöl.

Azt nem értem, hogy mi, ki és miért befolyásolja Angela Merkelt föleg a migránsválságban tanúsított magatartásában, vagy hogy a még vezetö néppártok miért nem veszik fel a programjukba azokat a követeléseket, amiket a nép hangoztat. Máris kifognák a szelet az AfD vitorlájából. Ha továbbra is ilyen szemellenzösek, akkor tényleg a földböl, mint gombák nöhetnek ki olyan pártok, amelyek Európában senkinek sem lennének jók.

Ez pofon egyszerü, mert ha mi szürke kis emberkék is látjuk, akkor miért nem látnák azok, akik a néppártokban második vonalban vannak, akik alig várják, hogy szóhoz juthassanak, hogy tehessenek is valamit a változásokért, nagy szavakkal élve a népért, Európáért? Miért nem lépnek elö követelözöen a homályból? Talán félnek? De mitöl? Lehet, hogy itt is csak egy katonai puccs segítene? De arra aztán igazán senkinek sincs szüksége.

Mivel nem tudunk a világon semmit sem tenni ellene, vagy a jobbrafordulásáért, ezért csak drukkolni tudunk. Vagy nem is annyira. A bestseller író Roger Reyab könyve, amit lefordítottam tele van azzal a mondattal: Angela Merkel mondjon le! Tehát ha Magyarországon többen kezükbe vennék ezt a könyvet, talán látnák, hogy vannak itt még józanúl gondolkodó németek is.

A nyomatatott könyv megrendelhetö

Ha már a könyveknél tartunk, megemlíteném, hogy van még egy könyvfordításom, de ez nem jelenhetett meg Magyarországon a német kiadó elutasító hozzáállása miatt: Tania Kambouri Németország kék fényben tényfeltáró 2015 óta számtalan újranyomtatást megért müvéröl van szó. Azért érthetetlen a kiadó ellenállása, hiszen holland, észt, szolvák és még ki tudja milyen nyelveken már kiadták. Miért pont a magyarral volt gondjuk? Ki tudja?

Az elsö kiadás után szinte azonnal megjelentek recenziók a magyar sajtóban is. Például Král Kálmán a ripost.hu újságírója a Die Weltre támaszkodva többek között következöt irta:

"Döbbenetes vallomás, tanulságos olvasmány.
A rendörnö beszámol arról, hogy hiába lép fel rendörnöként, egyre többször megütik öt.
(Egy migráns örült intézkedés közben beleharapott a kezébe, eltört egy ujja, hosszabb ideig betegállományba kényszerült. ga). Kambouri szerint ami évekkel ezelött egyedi eset volt, az ma már (2015-ben irta) mindennapossá vált. Elsösorban muszlim migránsok támadják igy az egyenruhásokat... Különösen a rendörnöket nem fogadják el, Kambourit is rendszeresen lekurvázzák..Súlyosabb büntetéseket szabna ki azokra, akik ellenszegülnek a rendöröknek, és a gyorsabb bírósági itélkezést is szorgalmazza."

Azt már én teszem hozzá, hogy az irónöt, Tania Kambourit azért tartom nagyszerünek, mert nem csak a járörözés közbeni tapasztalatait rögzitette, hanem belemélyedt a társadalmi háttér elemzésébe és szerintem megszívlelendö javaslatokat tesz a helyzet javítására. Mondanom sem kell, hogy a politika figyelmen kivül hagyja ezt a könyvet. Majdnem elhallgattatták, de közbe jött a migránsok által elkövetett kölni 2015/16 szilveszter éjszaka: nök molesztálása, több nemi eröszak, lopások, inzultálások. Akkor visszakoztak és békén hagyták öt és a könyvét is. Ma már nem szívesen megy meghívásokra, nagyon stresszes a munkája mellett, de egy évig az országos tévék szinte egymásnak adták a kilincset nála. Talk-showkra, olvasói találkozókra, rendörségi nyilt napokra hívták, alig látott ki a programokból. Nem esett nehezére a szereplés, csak túl sok volt.

2017-ben újból megjelent a könyve durván húsz oldallal kiegészítve a két évvel azelött leirtakat. Kambouri megállapította, hogy szinte semmi sem változott azóta. Vagy mégis? Igen. Negativ irányban. Tovább romlott a közbiztonság.

A fordításommal azt akartam a magyar olvasókkal is tudatni, hogy a jelenlegi magyar migráns politika, a kerítés építése, tehát minden ami az illegális bevándorlást akadályozza, az milyen nagyszerü a magyar és közvetve az európai polgárok biztonsága érdekében. Máskülönben ugyanoda jutna Magyarország, mint a német valóság.

Hosszú lére eresztettem ezt a firkálmányomat, talán nem is olvassák el végéig, meg is tudom érteni. Mindenesetre jó volt kiereszteni a biztonsági szelepet, lefaragni valamennyit a pattanásig feszült idegekböl, könnyiteni borulátó lelkemen.

A fentieket felteszem ide a honlapomra - föként azért, hogy egy-két év múlva vissza tudjam olvasni és megállapíthassam mit láttam már jócskán elöre, ugyanúgy, mint a 2015 szeptemberében irtat, ami a mai napig megállja a helyét:

Quo vadis Europa? Irány Eurábia?

Sokszor azt kívánom, bárcsak ne lenne igazam!

2017 november

Képgaléria
Fotók: Albrecht Klári

a Fekete oroszlánhoz címzett fogadó udvaraAz Altstadtkeller étterem bejáratasikátor
egy polgárház udvaraScheffel ház a piactérena katolikus St. Mária templom oltára
a hambachi várkastélymasszív várfalakpanoráma a várból (a távoli toronynál Philippsburg)

 

  vissza ennek a lapnak az elejére

          vissza a fölapra


      

      Az alábbi e-mail címen vagyunk elérhetök:

   

 

 

© 2014 Georg Albrecht    

Swish Templates