Németországi helyzet 2017-ben
A hambachi várkastély
Fotó: Albrecht Klári
Azon goldolkozom, hogy miként fogalmazhatnám meg milyen is a jelenlegi (2017. november) német helyezet.
Jó lenne tisztán
látni, de azt hiszem mi halandók csak abból itélhetünk, ami információ hozzánk elér. Független, hogy
ezeket a médiákból, vagy magánbeszélgetésekböl szürjük le. Hogy az takarja-e a valóságot? Ki tudja?
Ha az ember a manipulált hírekböl vonja le a következtetéseit és azt hiszi, hogy ennek alapján a
logikájára támaszkodva jól itéli meg a helyzetet, az szerintem óriásit téved.
|
| neustadti Föutca (részlet)
Fotó: Albrecht Klári
|
Szeretnék olyan lenni, mint Machiavelli, aki korának politikai összefüggéseit kristály tisztán látta.
Ez nekem nem adatott meg. De ha belegondolok ö sem tudott olyan receptet adni, amit egy-az-egyben
alkalmazni lehetne egy államnak. Vagy nem is próbálták meg. Mindenesetre a téziseit a mai napig
emlegetik, sokszor sajnos pejorativ értelemben, nem fogva fel azt, hogy ö nem okozója volt a
problémáknak, hanem elemzöje. Nem veszik észre az ilyen véleménnyel vagdalkozók, hogy nem a
diagnosztizáló orvost kell hibáztatni betegségekért, hanem a kórokozókat.
November második felének egyik napján remek idöt fogtunk ki. Már napok, tán hetek óta szürke volt az
ég, esett, esett és csak esett. Fújt a szél, nemszeretem idö volt. Igy jó kedvvel, vidáman
elmentünk a közeli (kb. 35 km) Neustadtba (Pfalz), ahol gyönyörködtünk a szebbnél-szebb favázas
és köbe álmodott épületekben. Nem tudom (utána nézhetnék, de nincs szívem), hogy mit tettek
tönkre itt az angolszász bombázók, de az utókor szeretettel rendbe hozta a várost, ha voltak
is káraik. Voltunk már itt, de nem sokszor, igy újra rácsodálkoztunk erre a pfalzi gyöngyszemre.
Csak néhány szó erröl a már több, mint 700 éve városnak kikiáltott településröl. Üzlet-üzlet hátán,
vendéglöböl talán még több. Egy kis közben, ahol az utcácska szemben lakó háziasszonyai szinte
az ablakon keresztül is átadhatják egymásnak az ebédhez éppen hiányzó hozzávalót, nos ebben a
szük sikátornak az elején az egyik oldalon bemegy valaki egy vendéglátó helyre és ha az nem
tetszik, akkor átmegy a szemben lévöhöz. Ha az sem, akkor srégen a másik oldalon találhatóba.
És ezt szinte megszakítás nélkül tehetné cikk-cakkban az utca végéig, feltéve, ha annyira birná azt a
sok-sok kisfröccsöt, amit mindenhol elfogyasztott.
|
| Alapítványi templom Neustadtban
Fotó: Albrecht Klári
|
Milyen látnivalókat lehetne még kiemelni? Nagyon kevés törököt és muzulmánt láttunk az utcán.
Annál inkább kiegyensúlyozott helybélit. Azt az életigenlést sugározták, amire az ember nem
tud mást mondani, mint hogy legszívesebben itt szeretne élni. Sajnos én a bajlóslatú felhöket
is látom, hogy milyen óriásit fognak majd zuhanni, ha más vallású, mentalitású. kultúrájú emberek
teszik majd ki itt is a többséget, amire a jelenlegi uniós tervek alapján több, mint számítani lehet.
Olyan nagyon nincsenek messze attól, mert az egyik német vezetö bank ablakán, hogy mindenki
jól láthassa, nem angol, vagy francia, netán magyar útmutató olvasható, hanem török.
Megint eltértem attól, hogy mi volt érdekes ebben a tündéri kis városban. Néhány még eredeti
állapotában lévö polgárháznak az udvarába is bemerészkedünk. Évszázados lépcsök, árkádok,
tetö-összevisszaságok, díszítések, giebeles házoromzatok. Csodás, romantikus látvány, de ott lakni?
Sok helyre prizmával lehetne csak behozni a napsugarat.
Meghökkentö a valamikor (14. és 15. században) épült alapítványi templom, amit a katolikusok
építettek, tele freskóval, amit a protestánsok igyekeztek eltakarni, de manapság a békülésük
jeléül feltárják, saját istentiszteletüket katolikus rituálé szerint is tartanak. Éppen, amikor
ott jártunk megkondult az idöt elöjelzö harang és válaszolt rá a gyönyörü mély hangjával a
világ legnagyobb, legsúlyosabb acélöntvényü harangja, amit nemes egyszerüséggel "Császár-harang"-nak
neveztek el.
A felemás templomtoronyba fel is lehet mászni, de erre nem válalkoztunk. Feltételezem, hogy az
erkélyekröl lesték az ellenséget és a tüzet, hogy kellö
idöben riaszthassák a lakókat.
A neustadti beszámolómmal csak látszólag tértem le a politizáló irányról, hiszen a városkát a
német demokrácia bölcsöjének tartják. Neustadtban lakott az a bizonyos Johann Philipp Abresch,
akinek családja állítólag elsö izben varrta meg a ma is becsben tartott fekete-vörös-arany
színü lobogót "Németország újjászületése" felirattal. Mindenesetre ö volt a fesztivál szervezöinek
egyike, valamint zászlóvivöje az elhíresült, közelben lévö 1832-es úgynevezett Hambach-i
|
| német trikolor a bástyán
Fotó: Albrecht Klári
|
pikniken résztvevö 20.000-30.000 látogatói közül. A háromszínü zászlót választotta nemzeti
szineinek az 1848-as frankfurti, a Pál templomban tartott nemzetgyülés is. A zászló azóta
kisebb kihagyásokkal (fekete-fehér-vörös volt például 1871-ben, illetve 1933-tól szintén
eltérö), a mai napig ott lebeg a kastély legmagasabb pontján. El lehet képzelni, hogy a
várpalota udvarán és a hegy lejtöin is mennyire hemzseghettek a Németországból, Franciaországból,
Lengyelországból és máshonnan idesereglett emberek. Annakidején ez a szám óriási tömegnek számított,
hiszen Frankfurt is csupán 45.000 lakost számlált.
Hogy mi is volt ez a hambachi piknik és milyen hatással volt az 1848-ban Európában futótüzként
elterjedt forradalmakra, szabadságharcokra, azt meg lehet nézni az interneten. Inkább arról
szólnék, hogy milyen gondolatokat ébresztett bennem. Bár még azt megjegyezném, hogy a már
évtizedek óta, - az európai békét, együttmüködést, a status quo-t szorgalmazó Metternich
berzenkedett is miatta - fortyogó elégedetlenséget szerintem nem csak a társadalmi feszültségek
okozhatták, hanem egy óriási vulkánkitörés a Föld túloldalán, ami sürü felhövel borította be
a bolygónkat, talán egy, ha nem több évre meggátolva a mezögazdasági termelést globális
éhinséget okozva. Szerintem a biciklit is ennek köszönhetjük, hiszen már a lovakat sem tudták
etetni, söt öket falták fel egyéb élelem híján. Hogy segítsen a közlekedésen a karlsruhei
születésü Karl Drais feltálálta a lábhajtású kétkereküt, amivel könnyedén megtehetett olyan
távolságot, ami gyalog nehezebb lett volna. (Csak mellékesen jegyzem meg, hogy szerintem a
feltalálások legtöbbje kényelemszeretetünkböl táplálkozik.)
A hambachi várkastély egyik falán a következö felirat olvasható: "Európa itt kezdödik."
Ez nagyképü kijelentés. Hiszen az európai demokráciát nem ök és nem ott és nem akkor találták
fel. Görögországban például már jóval elöbb alkalmazták. Túl ezen itt demokráciáról nehéz
beszélni. Maximum puha demokráciáról, mint valamikor a magyar "puha diktatúráról".
A poroszok nagyon hamar leverték a forradalmat és a szabadságharc csak a badeni tartományban
tartott majdnem olyan hosszan, mint a magyar. Majd hosszú ideig semmi. A háború utánit sem
lehet igazán annak nevezni, mert az amerikai csapatok még mindig itt állomásoznak. Igaz,
kevesebben és azt a látszatot keltve, hogy ök csak elöretolt támaszpontot tartanak fenn.
De ki látja igazán, hogy mi lenne a szerepük, ha nem számukra megfelelöen viselkedne
Németország? Nem csoda, hogy lehallgatták(-ják) többek között a kancellár telefonját,
amire igazán nem is reagáltak a németek, csak valami ejnye-bejnyét rebegtek, hogy barátok
között igazán nem illik az ilyesmi.
|
| török nyelvü tájékoztató
Fotó: Albrecht Klári
|
Azt is demokráciának hiszik itt, hogy négyévente megkérdezik a véleményüket szavazás
formájában. De eddig nem volt szinte semmi változás, hiszen alig politizált valaki. A
munkahelyemen, baráti-, ismerösi körben évtizedekig azt sem tudtam, hogy ki milyen világnézetü.
Egyszerüen nem volt téma. Ha mégis valaki felhozta, a többiek leszólták, nem azért, mintha
zavarta volna öket, hanem mert érdektelennek tartották és igy csirájában elfojtották ezeket
a társalgási kezdeményezéseket. A pártok a választások elött irdatlan sok pénzt költenek a plakátokra,
hogy meggyözzék a választókat az igazukról. De miért csak akkor? - kérdezem én. Ha megkapják a bizalmat, akkor elfeledkeznek az
igéreteikröl és azt csinálnak szinte, amit akarnak. A demokráciához leginkább a svájciak
vannak közel, ahol népszavazással csaknem a legkisebb kérdésekben is kikérik a polgárok
véleményét.
Itt négyévente szinte autómatikusan mentek szavazni. Nem kötelezö, de a legtöbben
kötelességüknek tartották. És rossz szemmel néztek azokra, akikröl kiderült, hogy nem
választanak. Szerintem idén valamelyest eltértek az eddigi gyakorlattól, de még
nem fordult túl nagyot, sokan csak rutinból voksoltak a megszokott pártokra. A jövöbe is
látó ingadozók és az általában nem szavazók közül mentek el sokan a liberálisokat és az
AfD-ét támogatni, akik ma leginkább odafigyelnek a polgárok véleményére. De mindezt úgy
teszik, hogy a szomszédok, barátok, ismerösök meg ne tudják. Senki sem szeretné magát
exponálni, kitenni magát csípös megjegyzéseknek. Ez igy volt itt is, ebben a faluban.
Azt hittem, hogy itt az AfD nem fog az élvonalban szerepelni. Ezzel szemben meglepetéssel
láttam a választás utáni statisztikát, hogy a CDU mögött a második helyen végzett. Jó
ez a titkos választás, a szavazófülkékben felszabadulnak a gátlások.
Magyarországot elmarasztalták azért, amikor még úgy volt, hogy nincs ellenzék, hogy a
kormányzó pártok kétharmados többséggel birnak. De az nem zavarta öket, hogy itt a
nagykoalició már kit tudja mióta szinte kizárja a kis pártokat az ország irányításából.
A támogatottság földcsuszamlásszerü csökkenése érzékenyen érintette a néppártokat, most fejvesztve próbálják a
hatalmat megtartani. Nem tudom, hogy igy volt-e, de szerintem az SPD számíthatott arra,
hogy nem lehet négypárti (a CSU a negyedik) koaliciós egyezményt kötni, annyira
eltéröek a választóknak adott igéretek. Most ahelyett, hogy valami új, pezsdítö
jönne, a régi poshadt víz dominál és újra a nagykoaliciót fogják eröltetni. Persze
az SPD most nyeregben van, hiszen a kegyeiért fog esdekelni a CDU/CSU unió. Ebben a
helyzetben akár zsarolni is tudja öket, mint Törökország a migráns-paktum miatt
Németországot.
Európának és persze Magyarországnak jobb lenne egy erös, stabil Németország. Eddig
az volt, pedig az utolsó évtizedben csak gazdaságilag maradt vezetö helyen, a politika
|
|
kétnyelvü kiadás
amazon.de
|
terén nagyon ingadozott és csak a német-francia érdekeket tartották szem elött. Ha
mondjuk Angela Merkel két kormányzati ciklus után távozott volna, akkor esetleg
bekerülhetett volna a nagyok panteonjába. De azt követöen csak halogatta a döntéseket, mint egy
angolna kisiklott minden szorításból és annyit hatott rá a legerösebb kritika, mint
egy vastagbörü rinocéroszra.
Hogy mit hoz a jövö, azt nehéz lenne megjósolni. Elképzelhetö, hogy különbözö ideológiák,
akár nemkivánatosak is teret nyerhetnek, ezt ismerjük a történelemböl. Az AfD nem a
legmegfelöbb, de nincs más, aki a nép érdekeit valamennyire képviselné. Ezért egy
úraválasztásnál akár megelözheti az összes pártot országszerte, nem csak a szász
tartományban. Talán látják ezt a néppártok vezetöi és ezért félnek az elörehozott
választásoktól, mint a tüztöl.
Azt nem értem, hogy mi, ki és miért befolyásolja Angela Merkelt föleg a migránsválságban
tanúsított magatartásában, vagy hogy a még vezetö néppártok miért nem veszik fel a
programjukba azokat a követeléseket, amiket a nép hangoztat. Máris kifognák a szelet
az AfD vitorlájából. Ha továbbra is ilyen szemellenzösek, akkor tényleg a földböl,
mint gombák nöhetnek ki olyan pártok, amelyek Európában senkinek sem lennének jók.
Ez pofon egyszerü, mert ha mi szürke kis emberkék is látjuk, akkor miért nem látnák
azok, akik a néppártokban második vonalban vannak, akik alig várják, hogy szóhoz
juthassanak, hogy tehessenek is valamit a változásokért, nagy szavakkal élve a népért,
Európáért? Miért nem lépnek elö követelözöen a homályból? Talán félnek? De mitöl?
Lehet, hogy itt is csak egy katonai puccs segítene? De arra aztán igazán senkinek
sincs szüksége.
Mivel nem tudunk a világon semmit sem tenni ellene, vagy a jobbrafordulásáért,
ezért csak drukkolni tudunk. Vagy nem is annyira. A bestseller író Roger Reyab könyve,
amit lefordítottam tele van azzal a mondattal: Angela Merkel mondjon le! Tehát
ha Magyarországon többen kezükbe vennék ezt a könyvet, talán látnák, hogy vannak
itt még józanúl gondolkodó németek is.
A nyomatatott könyv megrendelhetö
Ha már a könyveknél tartunk, megemlíteném, hogy van még egy könyvfordításom,
de ez nem jelenhetett meg Magyarországon a német kiadó elutasító hozzáállása miatt:
Tania Kambouri Németország kék fényben tényfeltáró 2015 óta számtalan újranyomtatást
megért müvéröl van szó. Azért érthetetlen
a kiadó ellenállása, hiszen holland, észt, szolvák és még ki tudja milyen nyelveken
már kiadták. Miért pont a magyarral volt gondjuk? Ki tudja?
Az elsö kiadás után szinte azonnal megjelentek recenziók a magyar sajtóban is.
Például Král Kálmán a ripost.hu újságírója a Die Weltre támaszkodva többek között
következöt irta:
"Döbbenetes vallomás, tanulságos olvasmány.
A rendörnö beszámol arról, hogy hiába lép fel rendörnöként, egyre többször megütik
öt. (Egy migráns örült intézkedés közben beleharapott a kezébe, eltört egy ujja, hosszabb
ideig betegállományba kényszerült. ga). Kambouri szerint ami évekkel ezelött egyedi
eset volt, az ma már (2015-ben irta) mindennapossá vált. Elsösorban muszlim migránsok támadják igy az egyenruhásokat...
Különösen a rendörnöket nem fogadják el, Kambourit is rendszeresen lekurvázzák..Súlyosabb büntetéseket
szabna ki azokra, akik ellenszegülnek a rendöröknek, és a gyorsabb bírósági itélkezést is szorgalmazza."
Azt már én teszem hozzá, hogy az irónöt, Tania Kambourit azért tartom nagyszerünek, mert nem csak a járörözés közbeni tapasztalatait
rögzitette, hanem belemélyedt a társadalmi háttér elemzésébe és szerintem megszívlelendö javaslatokat tesz a
helyzet javítására. Mondanom sem kell, hogy a politika figyelmen kivül hagyja ezt a könyvet.
Majdnem elhallgattatták, de közbe jött a migránsok által elkövetett kölni 2015/16 szilveszter éjszaka:
nök molesztálása, több nemi eröszak, lopások, inzultálások. Akkor visszakoztak és békén hagyták öt és a könyvét is. Ma már nem szívesen megy meghívásokra, nagyon stresszes a munkája mellett, de
egy évig az országos tévék szinte egymásnak adták a kilincset nála. Talk-showkra, olvasói találkozókra,
rendörségi nyilt napokra hívták, alig látott ki a programokból. Nem esett nehezére a szereplés,
csak túl sok volt.
2017-ben újból megjelent a könyve durván húsz oldallal kiegészítve a két évvel azelött leirtakat. Kambouri
megállapította, hogy szinte semmi sem változott azóta. Vagy mégis?
Igen. Negativ irányban. Tovább romlott a közbiztonság.
A fordításommal azt akartam a magyar olvasókkal is tudatni, hogy a jelenlegi magyar migráns politika, a
kerítés építése, tehát minden ami az illegális bevándorlást akadályozza, az milyen nagyszerü a
magyar és közvetve az európai polgárok biztonsága érdekében. Máskülönben ugyanoda jutna
Magyarország, mint a német valóság.
Hosszú lére eresztettem ezt a firkálmányomat, talán nem is olvassák el végéig, meg
is tudom érteni. Mindenesetre jó volt kiereszteni a biztonsági szelepet, lefaragni
valamennyit a pattanásig feszült idegekböl, könnyiteni borulátó lelkemen.
A fentieket felteszem ide a honlapomra - föként azért, hogy egy-két év múlva
vissza tudjam olvasni és megállapíthassam mit láttam már jócskán elöre, ugyanúgy,
mint a 2015 szeptemberében irtat, ami a mai napig megállja a helyét:
Quo vadis Europa? Irány Eurábia?
Sokszor azt kívánom, bárcsak ne lenne igazam!
2017 november
Képgaléria
Fotók: Albrecht Klári
|
|
|
a Fekete oroszlánhoz címzett fogadó udvara | Az Altstadtkeller étterem bejárata | sikátor
|
|
|
|
egy polgárház udvara | Scheffel ház a piactéren | a katolikus St. Mária templom oltára
|
|
|
|
a hambachi várkastély | masszív várfalak | panoráma a várból (a távoli toronynál Philippsburg)
|
|