Hartmannsweilerkopf

• Startseite
• Datenschutzerklärung Adatkezelési tájékoz-
  tató
• Impressum

Hartmannsweilerkopf, Elzász, Franciaország 2016     Hartmannsweilerkopfi emlékhely bejárata. Mögötte a Haza oltára és a hegy, ahol a harcok folytak.               Fotó: Albrecht Klári Ebben az évben úgy alakult, hogy három elsö világháborús helyszínt is felkerestünk. Nem véletlen, hiszen most van a centenáriuma, ami aktuálissá teszi. A második világháború századik évfordulóját már nem tudjuk megvárni. >750 km hosszú nyugati frontvonal Forrás: wikipedia Fentiekben az isonzó/doberdói utazásunkról számoltam be, most a több, mint 750 kilométer - a belga Neuporttól az elzászi Belforton túl a svájci határig - nyúló nyugati front déli hadszinterének egyik legkegyetlenebb helyszínéröl, a Vogézekben található Hartmannsweilerkopfról. Valahol olvastam, hogy a magyar katonák közül is volt, aki ilyen messze elkerült otthonról. Hogy tudták megmagyarázni nekik és ök is önmaguknak, hogy itt is a hazát kell védeniük. Valahogy nem lehetett nekik logikus. A német csapatok érdekes módon a nyugati harcvonalon mindenhol francia (kis részben belga) felségterületen harcoltak, csak itt, ezen a szakaszon lépték át a franciák az addigi német határt. Ez persze a német hadvezetést nem hagyta nyugton. Azt hihetnénk, hogy száz év alatt a természet már eltüntette a nyomokat. De nem. És föleg nem tudja megakadályozni a lelki szemünk elött lezajló akkori szenvedéseket, az itt történt egyéni drámákat. Amikor elmeséljük ismeröseinknek, hogy hol jártunk, látjuk az arcukon, hogy nem nagyon értik, hogy mi hajt bennünket ilyen utazásokra. Minket is csaknem megingatnak, de amikor már ott vagyunk látjuk, hogy nem vagyunk egyedül ezekkel a gondolatokkal. A leg eldugottabb helyeken is feltünnek érdeklödök, a múltat kutató, vagy egyszerüen csak megérteni akaró látogatók. Mindenféle náció, itt Hartmannsweilerkopfon például amerikaiakkal (is) találkoztunk. A hadszintereken megérint a halál közelsége, annak a halálnak, amelyik fiatal korban (olvastam 17 éves önkéntesekröl is) ragadja el a katonákat, mindegy milyen mundérban vannak. Miért születik meg az ember, ha nem tudja végigjárni a pályáját? És ez annál értelmetlenebb, ha néhány négyzetkilométer, egyébként Hartmannsweilerkopf, katonai temetö Fotó: Albrecht Klári érdektelen föld megszerzéséért ezrek, százezrek halnak meg, amit aztán ugyanannyi áldozattal szereznek vissza, mégpedig zömében ugyanolyan vallás - tehát nem idegen fajú - emberek. Az állami "gépezet" behajtja öket a csontdarálóba, ugyanúgy, mint a marhákat a vágóhídra. Kezdetben nem is sejtik, hogy mi vár rájuk, azt hiszik, hogy öket nem érheti baj. Az mindig csak másokkal történhet meg. Csak mikor az életük forog kockán, akkor eszmélnek fel, akkor kezd az életösztön dolgozni és menekülnének, de már túl késö. Hiába jajgatnak, senki sem jön a segítségükre. Senkiben nincs szánalom, nincs irgalom hiába várják az utolsó pillanatokban is. Mégis megtartják hitüket. Hogy lehetsége ez, amikor öket (és társaikat) érezhetöen cserbenhagyták az égiek? Azt gondolná az ember, hogy a Hartmannsweilerkopf hegyen volt az egyik fél, mig a völgyben az ellenség. De nem. Itt a hegygerincen ásták be magukat a francia és a német csapatok néhol nagyon közel egymáshoz. Csak 1915-ben vagy négyszer cserélt gazdát az ágyúszabdalta hegyoldal. A holdfenszínhez hasonló sebeket ejtettek a gránátok és a védelmi lövészárkok. Csak ezen a hegyen 300.000 német és francia fiatalember esett el! Az emlékhely fölött a Francia Haza aranyozott oltárát helyezték el, ami az azték piramisok tetején kialakított négyszögletes kis helyre emlékeztet, melyeken a föpapok obszidián késsel embereket áldozak, a még lüktetö szívüket az ég felé tartva. Nem hiszem, hogy ez volt az emlékhely tervezöjének a célja, mindenesetre jól passzol ahhoz az emberáldozathoz, amelyet itt hozott az akkori politika. Természetesen nem a saját börére. 2014 augusztus 3-án (Németország száz évvel ezelött ezen a napon üzent hadat Franciaországnak) ünnepélyesen nyújtott egymásnak itt békejobbot Francois Hollande és Joachim Gauck francia ill. német államelnök. Reméljük, hogy az ösidök óta ellenséges két nép végre örökre baráti viszonyban fog élni egymás mellett. A központi emlékhelytöl, ahol a csarnokban többszáz ismeretlen katona csontjait helyezték el és a lábánál mintegy 1300 névtáblával jelölt kereszttöl vagy jó két órányi sétával fel lehet menni a szemközti hegycsúcsig, ahol egy kereszt áll, mégpedig az Európai Béke keresztje. Odáig feljutni az ösvényen felér egy hegyi túrával. Keskeny, kacskaringós helyeken alakították ki az állásaikat, szinte minden 10 méteren volt egy kisebb, vagy nagyobb kövekböl kirakott fedezék, ahol meghúzhatták magukat. Egy helyen még fel is irták a "homlokfára", hogy itt temettek el egy német katonát: Joh. Albrecht nevüt. Más nevet nem találtunk. Milyen furcsa, hogy csak ezt az egyet és ez is ismerös valahonnan. A történelmen kívül is éredemes volt oda felmenni. A szerpentineket is élveztük, az elénktáruló buja növényzetet, valamint a csodás panorámát a Fekete erdö felé nézve. Képgaléria Fotók: Albrecht Klári futóárok sirkeresztek és a természet emlékhely csarnoka lövészárok maradvány távolban a Rajna völgye és a Fekete erdö Joh. Albrecht sírja oltár az adományozó városok neveivel lövészárok-"konyha"     vissza ennek a lapnak az elejére           vissza a fölapra

      Az alábbi e-mail címen vagyunk elérhetök:

• Képgaléria
• Disclaimer