Isonzó-Doberdó

Navigation

Isonzó-Doberdó

Navigation

Isonzó és Doberdó, Szlovénia és Olaszország
2016

a kobaridi múzeum filmjéböl egy kocka Fotó: Albrecht Klári
Ha a történelmi leirásokat, tanulmányokat olvassuk, elötérbe kerülnek a csaták számai (csak az isonzóiból tizenkettö volt), helyszínnevek, csapattestek mozgásirányai, vagy éppenséggel az egyhelyben való topogásuk, lövészárkok hosszúsága, csapatok létszáma, tüzérségi erö valamint az elesettek-, sebesültek, hadifogságba esettek száma. Mindezek szükségesek a történtek megértéséhez, ismeretéhez, mégsem mutatják be mindazokat az érzéseket, hangulatokat, borzalmakat, szenvedéseket amit az egyes emberek megélhettek. Pedig mi ezekre gondoltunk amikor a valamikori csaták szinhelyei közül volt szerencsénk néhányat felkeresni. Megpróbálom fantáziámban felidézni sorsukat, gondolataikat, amikor az egyes helyszíneket a mai szemünkkel tapasztaltak szerint leirom.
Részlet: "Egyik hajnalon a lövészárokban Tiszecker Mátyás és társai óriási robbanásra riadtak fel. Az olaszok eltalálták az egyik löszerraktárukat. Azon a helyen teljesen átalakult a hegy. Láthatóan lejebb csúszott a sziklás hegyoldal magával sodorva a körülötte lévö kavernákat, ahova a katonák behúzódtak az ellenség tüze elöl. A hegy mélyedéseiben kisebb-nagyobb kölavinák zúdultak le, mielött megállapodtak volna egy kiszögelésnél, vagy a völgyben. Az altisztek orditoztak, hogy mindenki menjen a helyszínre a sebesültek mentésére. Sokakat egyszerüen örökre maga alá temetett a hegy. Akiket megtaláltak, azok is borzalmas állapotban voltak. Amennyire a terep engedte megpróbálták a több sebböl vérzö, némelyik végtagját is elvesztö, kétsébeejtöen jajgató embereket óvatosan a frontvonal mögé vinni. Ott a tábori lelkész már imádkozva térdelt a hevenyészett, földre helyezett fekvöhelyek között és igyekezett megkönnyiteni a haldoklók utolsó perceit...."

A teljes szöveg (53 oldal, 1700 KB) olvasásához kérem klikkeljen az alábbi "ISONZÓ" lapra

Más elfoglaltság miatt nem sikerült elutaznunk a Budapeströl induló Isonzó Expresszel, pedig nagyon szerettünk volna. Aztán gondoltunk egyet és nekivágtunk kettesben Klárival.
Két napos túránkat úgy állítottam össze, hogy a szállásunktól, Nova Goricatól (Görz, Gorizia új városrésze) elsö nap északra, mig másnap délre egy-egy kört irjunk le, ne kelljen ide-oda cikáznunk a látnivalók eléréséhez. Így is számtalanszor léptük át a szlovén-olasz határt, sokszor csak az utcanevekböl vettük észre, hogy hol is járunk.
Az elsö nap programja:
1 Kolovrat-hegy
2 Kobarid(Karfreit/Caporetto)
3 Tolmin (Tolmein/Tolmino)
4 Javorca
5 Gorizia (Görz/Gorica)
Második:
6 Cerje
7 Visintini
8 Fogliano-Redipuglia
9 Doberdó fensík
10 San Martino del Carso
11 Nova Gorica

foglianói osztrák-magyar katonai temetö
Fotó: Albrecht Klári

Mindjárt adatokkal kezdeném. ”Csak” az olasz hadszintéren az elsö világháborúban elesett magyar katonák számát 100.000-re becsülik a félmiliós osztrák-magyar monarchiabeli áldozatokon belül. Az olaszok veszteségét 750.000-re taksálják. Maradjunk ezeknél a számoknál, mert minden tragédia „számháborúban” folytatódik, hiszen a halottak számával lehet az utókor szánalmát, döbbenetét emelni, vagy netán a történteket elbagatelizálni, kinek mi az érdeke. Csak egyre nem gondolnak, hogy a számok mögött egyedi sorsok húzódnak, vagyis a tényleges áldozatok számának megsokszorozása, vagy leredukálása – föleg utólag - sajnos nem változtat, nem javít a résztvevök szenvedésein. Minden egyes emberéletért kár. Föleg akkor, ha értelmetlenül áldozta valamiféle magasztosabb eszméért (például önként jelentkezök esetében), vagy csak azért, mert halálbüntetés terhe mellett muszáj volt részt vennie az öldöklésben, pedig semmiféle haragot nem táplált a vele szembeállított ellenség ugyanolyan szerencsétlen tagjai iránt.
A kegyetlenségben, az emberi élet semmibevételével élenjárt az Isonzó-Piáve csaták olasz parancsnoka, gróf Luigi Cadorna, aki még a teljesen kilátástalan esetekben is támadásra kényszerítette beosztott tisztjeit és katonáit, hogy végre a saját, hön áhított háborús sikerét elérhesse. Mennyivel nagyobb szabású hadvezér volt Görgey Artúr tábornok, aki Világosnál a seregével az orosz túlerö elött letette a fegyvert. Mennyi felesleges, értelmetlen emberáldozatot elözött meg, került el ezzel! Az olasz tábornok a bakák értelmetlen feláldozásán túl számolatlanúl végeztetett ki fötiszteket is az egyes sikertelen támadás, vagy védekezés, netán visszavonulás után. Ernest Hemingway, aki amerikai létére önként jelentkezett szanitécnek az olasz hadseregbe, döbbenetes helyszíni élményét irta le a tagliamentói néhány mondatos statáriális kihallgatásokról és az azt követö azonnali kivégzésekröl.
(In einem anderen Land, Hamburg 1930. Az eredeti címe ismertebb: A Farewell to Arms / Búcsú a fegyverektöl) ....
Képgaléria
Fotók: Albrecht Klári

felhöben a Kolovrat hegyháton kobaridi olasz osszárium kobaridi múzeum levélirás a harcok szünetében

locei katonai temetö javorcai kápolna kápolna belseje Gorizia fötere, háttérben a vár sziluettje

Doberdó látképe Cerjéröl nézve Visintini, magyar kápolna kápolna fala kápolna belseje

András János sírja San Martino, Honvédemlékmü 100 éves lövészárok Nova Gorica, partizánok

vissza ennek a lapnak az elejére
vissza a fölapra